Aggyisten! Tudjátok, hogy ki Skóciai Szent Margit? Ő van itt az első képen, pontosabban a szobra…Tóth Attila szoborta meg alakját, hogy itt, a szülőhelyén tiszteleghessünk előtte. Sajnos, megbújik a lejtőn, a fák árnyéka meg még álcázza is, így nehéz észrevenni, amikor valaki nekivág az Óbányáról Kisújbányáig vezető útnak. Maga az út is poétikus, a kanyargó patak kis vízesései, a Csepegő szikla, de a fák, bokrok, a körülöttük dongó, repkedő jószágok, friss levegő és a benne kóborló illatok is elvarázsolják az embert. Még akkor is, ha ezen a szombat délelőttön kb. annyi kiránduló, piknikre érkező, kutyát sétáltató emberrel találkoztam, mint egy forgalmas hétköznap délelőtt a … körúton vagy a Moszkva téren… És – folytathatom a sort-, akkor is varázslatos, ha meg-megbicsakló lábam miatt lemaradtam a többiektől, és párszáz méter után a körülöttem lévő világ apró szépségeit próbáltam lencsevégre kapni. Mert hát ez a kirándulás a Tolnai Fotós Víkend szervezőinek és mentorának köszönhetően jött létre. (Köszönet, Klári, Zsolt és Jaksi!)
Na, szóval van ebben a völgyben pisztrángos tó… Itt aztán nézegetheted a fátyolos vízben úszkáló pisztráng csemetéket, csodálhatod az árnyékban pihenő (???) , lustán fetrengő nagyokat. Róluk közben kiderült, nem pisztráng nagyszülők, hanem amurok, a víz tisztítására tartják őket…Nem csak a látvány nyugtató, pihentető, hanem a levegő is. Ha éppen nem egy bagós társaság jön melletted, szimatolgathatod a fenyők, a patakparton nővő, még most is virágzó bokrok illatát. De ilyenkor ősszel gyűjthetsz makkot, gesztenyét, ha szerencsés vagy, mint én, akár fejbe is vághat egy-egy. Nekem például bikkmakk jutott, nem is egy 
). Lepkék kacérkodtak velem, lódarázs keringett körülöttem. Leginkább akkor tudtam megszabadulni tőle, ha fényképezni akartam. Bezzeg akkor elbújt, eltűnt!
Csak ámultam és bámultam, és még irigykedni sem tudtam a többiekre, akik tovább mentek Kisújbánya felé, mert annyira elvarázsolt az erdő. Aztán mikor úgy döntöttem, hogy múltbéli világba vágyom, elindultam vissza, a falu felé. Takaros, svábok lakta település, gondozza, őrzi múlt századi arcát mindössze 120 (Wikipédia) lakossal, üdülőfalu. Az Öreg patak két partján hegyoldalnak vetett hófehér házai bizony megérnek nem is egy, de több misét. Még az elhagyottak sem szánnivalók, hívogatnak, mesélnek…
Sétálgattam, bámészkodtam, gyönyörködtem, megpróbáltam kiiktatni azt a tömeget, amelyik ott vonult az utcán… Ide el kéne jönni olyankor, amikor nem idegenforgalmi látványosság, amikor a maga csendes hétköznapjait éli. De van olyan? Azt hiszem, nincs, mert akik itt élnek, ebből élnek…Igaza van Zsoltnak! Talán hétköznap…
Hát ilyen volt a TFV szombati napja. Otthon Jaksi már főzte az estebédet… De ez egy másik mese.
Ja, hogy ki is Skóciai Szent Margit?! Szent István unokája, aki Mecseknádasdon született 1047-ben, és III. Malcolm skót király feleségeként templomokat, kolostorokat építtetett, szegényeket istápolt. És – a Wikipédia szerint- „ő lett minden angol királynő ősanyja azáltal, hogy leánya, Matild Hódító Vilmos legkisebb fiának, I. Henriknek lett a felesége…” A folytatást lásd ott.
Galéria
