Aggyisten! Hogy mi jár a fejemben? Hát… nagyon sok minden. Betegségek, fájdalmak, az orvostudomány fejlődése…
Annak idején volt egy nagyon-nagyon rendes fogorvos, akivel sok mindent meg lehetett beszélni. Lehettek kérdéseim, és még akkor is válaszolt rájuk, ha kissé gyermekdednek tűntek. Többek között a fájdalomcsillapításról, ami fogorvosnál jogos.
Hajdan… Hajdaan?! – a sósborszesz, a gyömbér, torma és a hozzájuk hasonló csípős növények rágcsálására korlátozódott. Esetleg jó erős pálinkát itattak a pácienssel – fájdalomdíjul. Ám egyszer s mindenkorra megoldódott a probléma, ha kihúzták a rossz fogat. Ha tudták. Kézzel és az idővel egyre célszerűbbé alakított fogók valamelyikével húztak. Az Orvostörténeti Múzeumban volt szerencsém látni belőlük egy párat. Hááát… Hátborzongató látvány! Ha meg beletörött a fog, akkor nemes egyszerűséggel fejbe is csapták a delikvenset, és amíg alélt állapota tartott, megpróbálták kibányászni a fog szilánkjait. Ha nem jött ki, az anyatermészetre bízták, előbb-utóbb kidolgozódott az magától is. Ha meg nem, akkor… annyi. Aztán mesélt még a különböző fogtömési, fogpótlási praktikákról. Mert már a történelem előtti korban is voltak ilyenek. A fogpótlás gyakran inkább hiúságból történt, esetleg azért, hogy a büntetésből kihúzott fogak helyét eltüntessék. Mert ilyen is volt, ilyen büntetés. (Tudjátok, Szent István lazán lecsapatta a tolvaj kezét. A II. világháború után pedig azoknak a nőknek, akik „együttműködtek” a nácikkal, a férfiakkal, kopaszra nyírták a fejét. -A rómaiaknál, ha jól tudom, az előkelő nőknek gondozott frizurájuk volt, a rosszlányoknak nem volt szabad frizurázkodni, nekik csak a lobonc dukált.) Bocs’ a kitérő miatt!
Szóval: múmiák mellett is találtak fogpótlást, a görögök, rómaiak is pótoltak, aranydróttal erősítették a meglévő fogakhoz. Sőt! Már a Talmudban is szó esik arról, hogy a nők szombati ékszerviselési tilalma alól kivétel volt a sokszor aranyból készült pótlás, de azt nem mutogathatták.
Megint elkalandoztam! Szóval: a fájdalom… meg a csillapítása. A mák és a belőle készült termékek jótékony hatását már az ősember is… stb., nem mondom, épp eleget lehet hallani róla is meg különféle valódi és művi úton előállított utódairól a morfiumról, ópiumról, kodeinról, heroinról, metadonről… És azt is tudjuk, a Tenkes kapitányától IS, hogy derékfájásra, a hexensusszra azaz derékzsábára avagy lumbágóra legjobb a jó kis harkányi iszappakolás. Meg a gyúróasszonyok értő gyömickölése, a taposás, manapság a gyógytorna és egyéb kínzó és kevésbé fájdalmas modern gyógyászati eljárás. És ha végignézek a gyógyszerek arzenálján, ha csak azokat nézem, amik itt vannak a dobozomban, akkor bizony örülök, hogy a lumbágóm avagy hexensusszom avagy derékzsábámmal nem 500 évvel ezelőtt kellett megbirkóznom. Most győzködjük egymást. A lumbágóm meg én. Most „egyedül” vagyok, nincs orvos, nincsenek gyógyító kezelések, nincs gyógytorna. Küzdök. Remélem, én maradok fölül.
Ja! az a fogorvos verseket is írt, jókat. Idézet később.