Aggyisten! Hogy mi jár a fejemben?! „… számtalan szebbnél szebb gondolat…” De leginkább Ézsau.
Ézsau részletei…” A bibliai Teremtés könyve szerint Ézsau volt az idősebb testvér, de elsőszülöttségi jogát a hagyomány szerint egy tál lencséért eladta öccsének, Jákobnak, aki később, csellel, az elsőszülöttségi joggal járó apai áldást is megszerezte apjuktól. „
Aggyisten! Azért ez az idei karácsony más volt, mint a tavalyi. Nem minősítem, de más… A tavalyit látványos fulladásos rohamaim miatt elhalasztottuk, ezt viszont félkézzel csináltam végig. Pontosabban másfél kézzel. December elején fenékre ültem a konyhában, és eltört az orsócsontom, így aztán kaptam egy csinos gipsz sínt a bal kezemre. Hatásosnak bizonyult – vagy csak a közelgő ünnep miatt voltak ilyen kedvesek az emberek, nem tudom, – de tény, hogy mindenki le akart ültetni. (Neem, nem jogerősen. 
) Elsőszülött gyermekem pikírt megjegyzése szerint… de inkább nem idézem. A felülvizsgálaton az orvos közölte, hogy az idén bizony nem tudok bejglit sütni… „Eddig sem tudtam… „
Na, szóval ilyen előzmények után tört ki nálunk a karácsony. Csendesen, a megszokott menetrendben jöttek-mentek a vendégek: gyerekek, felnőttek egyaránt; csendes beszélgetéssel, némi eszegetéssel, ajándékcserével teltek napjaink.
A legjobb az egészben a beszélgetés. Aktualitásokról, kül-és belpolitikáról: a kül-ső: távolabb élő rokonokról, ismerősökről, bel-sőkról: hogyan is vagyunk? Hogy vagyunk? No meg történelemről: „amikor én még kis srác voltam… ” , meg némi „bezzeg az én időmben”, régi családi pletykákról. Aztán volt futurológia: mi leszel, ha nagy leszel? Volt kultúrprogram: a Bánffy családról, a Karinthyakról, Fa Nándorról, Vámos vendégeiről, Polcz Alainékról stb. a kapott-adott könyvek kapcsán elhangzó rövid esszék formájában, de volt természettudományos vonulat is: kitekintés a madáretetés ürügyén, Zs. mikroszkópja jóvoltából pedig betekinthettünk az akvárium vizének faunájába. ( Ugye millen todományosan fogalmazok!? ) Aztán a sport is megkapta a magáét: lehetett a szőnyegen törökülésben ülni, ismerkedni a tájfutás 40 éve kiadott szabályzatával; lehetett örömködni (vagy udvariasan mosolyogni) a gumikötélnek, fitneszhengernek… Az esztétikai élvezetek sem maradtak el: szép könyvek, képek…
Hát így telt… Jó volt. Jó volt az együttlét, a beszélgetések, a falatozgatások, hogy adtunk és kaptunk. Egymásból egy-egy morzsányit…
És most törhetem a fejem, hogy jövő karácsonyra mimet törjem…
