Aggyisten! Hallgassátok csak Cseh Tamást! Miközben olvassátok, hallgassátok!
” Csak bújj elő… ” Hát előbújt. Vasárnap, Harasztin, ahol a nagynéném 90. születésnapját ünnepeltük. Mivel Anna (Kerekes Anna ) Haraszti életének egyik aktív részese (festészete, egyházi tevékenysége … és egyénisége miatt), ez már a második ? köszöntő a héten. Volt egy kiállításnyitással egybekötött köszöntés a Laffert kúriában, ahová azok mentek, akik szeretik Annát, őrzik a képeit, akik személyes kapcsolatban vannak vele; szóval olyanok, akik szeretik. Voltak egy páran! Aztán … de ezt ő tudja, ha tudja, hányan köszöntötték még, hányan köszöntik ezután. Mi, a család szombaton jöttünk össze. Többen hiányoztak „igazolatlanul”, amit azért sajnálok, mert …
Nekem Harasztira menni mindig izgalom, Olyan „víz alatt rejtőzködő” képek idéződnek föl, amikor Harasztihoz közeledek. Mint a kiskutya, ha meglátja a gazdi kezében a pórázt, ha jön a séta, a kiszabadulás ideje, olyan izgalmas volt nyaranta Mohácsról Harasztira menni. Más illatok, más szokások, más emberek… Máshogy kezelnek; itt mindig egy kicsit különleges lehettem, itt voltak !!! rokonaim, a keresztanyám, a nagyapám, nagyanyám és a nagybátyáim (főleg Jóska, és … a nagynéném, aki festett, rajzolt; akinek az asztalán mindig volt valami izgalom. Anyuval ugyan mindig megnéztük a kezünk ügyébe kerülő mindenféléket, itt, Anna néninél meg olyat is láttam, amit csak a nagyító, a mikroszkóp mutat! A múzeumnak rajzolt, akkoriban jelent meg a jegyzetként is használt Magyarország rovarvilágát bemutató sorozat, így aztán azt is láttam, amit különben nem láttam.
Más világ, mint a mohácsi, de mennyire más! A gyorsan száradó homok, az akácok illata, a lakásé… Az Anna napi vendégjárás, Jóska nagybátyám kitüntető figyelme… És hát a legfontosabb, ők a ROKONAIM…
Hát most újra együtt voltunk… Én ugyan már az öregek közé tartozom, csak kettejük szemében vagyok „gyerek”, mert leginkább gyerekek, unokák, dédunoka vett körül bennünket, de… gyereknek érezhettem magam… Előbújt ” a fűben, kövek alatt rejtőzködő” gyerekkorom. Élő tanúja volt Anna és a nagybátyám, de élő tanúja az öreg, csonkolt, de az oldalán-tetején harsogóan friss ágakat növesztő eperfa, amelynek epréből -titokban- pálinka főtt, hogy aztán Öcsi bácsi likőrje készüljön belőle; hogy nagykorúságom elfogadásaként aztán én is kapjak belőle… De megvan még az ásott kút, a locsolások tanúja…
Jó volt, csodás volt ott lenni! Látni, ahogy összevillannak a szemek, ahogy elpárásodnak, sőt… És öröm volt, ahogy egy-egy pillanatra felvillantak a velünk kapcsolatos emlékek. Hiányzott, nagyon hiányzott, aki nem volt ott…
Előjött, feltámadt a gyerekkorom…Gyerek voltam, úgy voltam gyerek, hogy közben ott ültek az enyéim is (ha némelyik csak gondolatban), és jó volt érezni… Mit is??
” a résből előbújó gyerekkorom…
a decsi emlék mellé a jelen.