Aggyisten! Aztán rád virrad a másnap, elindulsz, hogy megkeresd azt a kikötőt, ahonnan a nem kevés pénzért vásárolt CC (CopenhagenCard) által indított „városnéző” sétahajó indul. Drága, drága, de mégsem az. A jóvoltából bármire fölszállhatsz 100 (!) km-es körzeten belül, egy csomó múzeumba, várba, kiállításra beenged, van egy csomó hely (vendéglő, boltok) ahová kedvezményt kapsz..
Szóval kerestük a hajóállomást – mert itt is építkeznek- , aztán találtunk is egyet, és a ragyogó napsütésben (mi másban 
) felültünk a hajóra. Nekünk ideális megoldás, mert gyalogolni nem tudunk, a biciklizős városnézés sem jöhet szóba, a csatornákon, kikötőben úszva ismerkedni a látnivalókkal sem egészen ideális .
Fantasztikus volt az egész 90 perces út! Nem volt jobbranézzbalranézz, vagy ha volt is, én nem értettem, mert angolul mondták, és úgy tűnik, azokban a napokban én voltam az egyedüli ember, aki nem tudott angolul. Képzeljétek el, ahogy ültök egy lapos dereglyére hasonlító hajón, ahol akár fel is állhattok, odébb is mehettek, közben enyhe sós párák simogatnak, mint mondottam, ragyog a nap, és elvonul mellettetek Dánia egész történelme. Ha a szöveget nem is érted, de annyit látsz, hogy van itt minden. Egészen új, modern üvegpalota (Operaház, építészeti múzeum, üzem, lakóház stb.), de megvannak a régi, többszáz éves vöröstéglás épületek, az ablakaik fehéren világítanak, és még ott van rajtuk az áru felhúzására szolgáló csiga. Ott vannak a királyi paloták; zászló jelzi, ott tartózkodik-é a királynő. Aztán templom, a haditengerészet központja, és ahogy egyre kijjebb haladsz a tenger felé, tágul a csatorna, láthatod a hatalmas személyszállító hajókat, az éppen útra kelő jachtokat (rajtuk fehérruhás, -cipős „legénység”), és valahol messzebb a hatalmas darukat, amint épp rakodásra várnak. Aztán ízelítőt kaphatsz, milyen volt a vidéki tengerpart a víz felől nézve szélmalommal a gát mögött, láthatod Andersen kis hableányának… a fenekét.
Visszafordulva elvarázsolnak a csatornában veszteglő hajók, amelyek hol vendéglőként, hol meg lakásként szolgálnak. Átmehetsz egy csomó híd alatt; némelyikéhez cipőkanál kéne, olyan szűk. És ha elfárad a nyakad, miközben a parti látnivalókat nézed, akkor nézz magad mellé vagy előre, és figyeld a vizet. Varázslatos fény-árnyék játéknak lehetsz tanúja a vízen is és a kikötött hajók oldalán is. A’ propos, hajók! Van itt öreg, kopott, lustán vízre hasaló, van elegánsan az ég felé nyújtózkodó vitorlás, van szerelemmel simogatott, van alig tisztított; van, amelyiken csodás kis kertecske virít virágokkal, van, ahol meg fűszernövényeket láttunk vagy éppen megterített, vendégeket váró asztalokat.
De nemcsak mi néztük a partot, a part is nézett bennünket; időnként integettek, időnként vigyorogva csak úgy bámultak.
Kár, hogy vége lett…
Akkor még nem tudtam, hogy az igazi kalandok csak ezután jönnek…
Galéria
