Aggyisten!
” Férjecském, ha pénzed a korcsmába nem hagyod,
Akkor hozzád örökké hű maradok”
hirdeti a hímzett falvédő a budafoki barlanglakás sparheltje mögött. És mennyi mindent hirdetnek még ezek a hímzett falvédők! Lányok álmait, az anyák, nagyanyák jó tanácsait, figyelmeztetéseket, intelmeket, örök igazságokat, amiben hittek vagy hinni akartak anyáink – vagy inkább nagyanyáink, ükanyáink.
Kezdetben maguk rajzolták vagy rajzoltatták a maguk szőtte vásznakra a mintát, később aztán már vásárban vették a vásznat is az előre nyomott mintával, és ha nem találtak megfelelőt, akkor „drukkoltattak” egyet, hozzá a hímzőfonalat, aztán otthon, mikor már elvégezték a házimunkát, és leültek „pihenni”, hímezni kezdtek. Közben álmodoztak. Olyan házasságról, ami szerelemből köttetett, olyan férjről, aki nem a korcsmába hordja a fizetését, aki boldogan tér haza, ha kicsi felesége meleg étellel várja. Üzennek: „Piros pünkösd napján láttalak meg téged, Piros pünkösd napján vártam visszatérted.” A lányok meg bíznak abban, ha jól sütnek, főznek, férjhez mennek, ha férjhez mentek és jól gazdálkodnak, akkor boldogok is lesznek.
Kezdetben vala… Kezdetben valának a fali kárpitok, amelyek részint a fal hidegét voltak hivatottak enyhíteni, részint meg azt hirdették, hogy a gazdának telik ilyenekre. Kinek milyenre. De volt a lakásnak egy olyan helyisége, ahol a falat bizony meg kellett védeni a kifröccsenő cseppektől, a fal mellé tolt asztalhoz ülők is szívesebben nézték az asszonykájuk hímezte örök bölcsességeket, mint a pucér falat. Hogy hittek-e bennük, megfogadták-e a tanácsokat? Az a sanda gyanúm, hogy írott malaszt volt. De a férj-feleségnek, anyósnak legalább megvolt az az elégtétele, hogy dolgos a menyecske, nem ül összetett kézzel, amikor végzett a házimunkával.
Végezni a házi munkával… Hmmm… Ha csak a saját életem gondolom végig… Persze, ez már történelem. Történelem a sparhelt, a mosogatóvíz melegítése, a vájlingban mosogatás és utána a törölgetés, történelem a kormos fazekak, lábosok súrolása, történelem az ásott kútból húzott víz, történelem a… Minden történelem. Nekünk itt már minden az…
Történelem az is, hogy a lányok, asszonyok kezének állandóan járni kellett, hogy szégyen volt, ha a menyasszony nem a maga keze által szőtt, hímzett kelengyét vitte magával. Sok helyen felpúpozott szekér vitte végig a falun a hozományt a lányos háztól a fiatal pár „új” otthonáig.
Különben… hímez valaki közületek?
Én hímeztem, Anyu is, de ez már egy másik mese.
Itt, alant láthattok egy-két gyöngyszemet. Nem másolom ki a szövegeiket, bogarásszátok ki ti! Érdemes!
Melyik tetszik legjobban? Lehet szavazni!
Ja! És megkérem Marikát, hogy vigyen el a budafoki barlanglakásokba. Ugye, elviszel?! Ígérem, jó leszek! Lécci!!!
Galeria
