Aggyisten! Koránkelő vagyok. Nem kakas kelt, magamtól ébredek, és szeretem a hajnalt 
, tényleg szeretem. Ilyenkor kikönyökölök az erkélyre, nézem, hallgatom a … reggelt.
Az M7-es még csak halkan morog, téli kedvenceim, a verebek mocorognak, a cinkék is föl-föltűnnek. Ilyenkor, nyáridőben meg tele a levegő illattal és hangokkal. A szarkákról most nem beszélek, vannak bőven. Gizimama és Gizipapa utódainak vagy négy fészkük van a közelben, csörögnek is tisztességesen, időnként veszekednek egymással, nevelik a gyerekeiket, zavarják a fel-feltűnő mélyhangú örvös galambot. A szomszédból feketerigó csettegése hallik, most még nem hirdeti nagy boldogan, hogy élni szép. Talán kissé korán van. A patakpart felől sárgarigó flótázik. Erről meg a hajdani nagytarcsai szőlőhegyi sétánk jut eszembe. Új, szép hangú fafurulya került a családba. Őt is elvittük sétálni. Egyszercsak felhangzik a sárgarigó „kellediófiúja”. Megszólal a fafurulya is „kellediófiú”. És elkezdődik a hangverseny. Egy strófa a rigótól, egy a furulyán, egy rigó, egy furulya. De, furcsa módon, a rigóhang egyre közelebbről hallatszik. A végén már majd’ karnyújtásnyira. Hú!! Már látjuk is! Aztán rájöttem: a „lágy, mélyhangú tilinkóra emlékeztető hang”, bizony nem is olyan lírai töltetű. A területe határát jelzi, és ezért volt, hogy óvatosságát félretéve eljött megnézni a betolakodót. Gyönyörű aranysárga-fekete színei ellenére ritkán lehet fölfedezni, úgy beolvad a lombok fény-árnyék játékába. A tojó -és a fiókák- meg még inkább eltűnnek, ők sárga helyett olyan szürkésfehér tollakkal „ékeskednek”. Ja, és a tojó hangja kissé kiábrándító: mert ” a tojó bizony úgy felelget, mint a kis macska, a mikor valaki a farkára hágott”. (Naná, hogy Herman Ottó )
Aztán itt hirdeti magát egy? barátka, talán légykapó hangját is hallani, lassan bekapcsolódik valahol a réten egy fácán, kakatol. A kakukk sem akar kimaradni, no és a szomszédék feketerigója is rájött, hogy mégis szép az élet. Ja, tegnap meg egy gólyát láttam keringeni fölöttünk, aztán eltűnt. Most nincs a réten láp, tocsogó, minek is maradna!?
Hát igen. Már robajlik az M7-es 
, egyre hangosabb. Még nézem, hogy virágzik az erkély alatt összegabalyodó bodza-lonc-futórózsa. Ja! És újra foglalkoztat: miért van az, hogy a lonc virága hófehéren nyitja ki magát, aztán megsárgul. Sokszor figyeltem őket, és innen nézvést úgy tűnik, a méhecskék látogatása után teszi ezt. Talán ” asszony lett a lányból?!” Talán ez jelzés, hogy … khmmm… elfogyott a virágpora?
Lassan megindulnak a kisebb szárnyasok is, méhek, zengőlegyek, a csíkosbugyogós poszméhek. Talán később még egy-két lepke is meglátogat bennünket? ( Jó lenne, he meglenne a nyáriorgona bokor! ) Ja, itt van már a gyönyörű kékdongó, aki megtisztelt bennünket, és itt vert/rágott tanyát az egyik fatörzsben. Gyönyörű! És most tudtam meg, vén fejjel, hogy őkéksége valójában méhecske.
Hát akkor… legyen JÓ a napotok!
Ja, közben hallgathattok egy kis Grieget is
https://www.google.com/search…
