Aggyisten! Nem színhű, de abban bízom, hogy a kép láttán azért mindnyájótokban felidéződik a futórózsa pirosa. Nekem a gyerekkorom színe, az ámulaté, mert ilyen rózsa-alagúton kellett bemenni az egészségházba Decsen, ahol akkor laktunk. Nekem meg megadatott az a szerencse, hogy gyakran átmehettem a virágok alatt, mert Magdi néni nem csak az én védőnénim, de Anyu barátnője is volt. Ott is lakott, és ha hozzá mentünk , mindig lestem, hátha megtalálom valahol Csipkerózsikát, talán még a királyfi ébresztő csókjának is tanúja lehetek. De nem lettem. 
(Lehet, hogy a hiszterikusan épülő szocializmus szelleme száműzte?) Sebaj, azért millió titkot, csodás dolgot láttam, hála Anyunak. Láttam azt a rengeteg méhecskét, a döngő darazsakat ( és egy életre megtanultam, hogy NEM szabad zavarni őket, nem rám fáj a foguk / fullánkjuk, fütyülnek rám, csak dühösek lesznek, ha kergetem őket), no és bámultam azokat a szépséges fehér, vajszínű, a sárga legszebb árnyalataiban pompázó virágpókokat, amelyek a porzók árnyékába húzódva lestek áldozataikra. Izgalmas volt látni, ahogy elejtették a néha náluk nagyobb méhecskét, apró legyet…
De Magdi néni, a Védőke, ahogy a decsiek hívták, is mindig okozott meglepetést. Olyan édességeket gyártott, amit otthon nem ehettem; pl. az aludttejet kikeverte keksz reszelékkel, megszacharinozta, de nem az egészség, hanem a cukorhiány miatt, valami citrompótlót tett bele… Aztán nála ihattam kávét, cikóriából főzte, de ugyanolyan elegáns kis csészében kaptam, mint az úri társaság… Hogy ne legyen olyan csúnya heg a karomon ( a BCG „oltást” úgy karcolták be a gyerek bőrébe), ő akarta megcsinálni. Erzsike, aki sosem félt az ilyenektől, akkor pánikba esett, és az utolsó pillanatokban jól elhúzta a karját; így aztán nekem lett a legnagyobb hegem, a 2-3 mm átmérőjű helyett majd tízfilléres nagyságú. Aztán láttam, ahogy táskáját felkapva elrohan, mert valakinek valahol segítségre volt szüksége… A rózsák alatt ücsörögve hallottam, ahogy a rendelőben üvöltő gyerekeket csitítja, ahogy pöröl az anyukákkal, ahogy dicséri őket…
Hát ilyenek miatt „érzem” Radnótit: ” a béke méhe zöngne…”, ilyenek miatt jut eszembe a gyerekkorom a futórózsa láttán.
És hallgassátok: