Aggyisten! Már 600 éve… Anyuval együtt, ott, a mohácsi házban az egyetlen normális ablakunkkal szemben, az udvar túloldalán lévő szilva-és barackfára lógattuk ki a kapott zsírszalonna kicsi részét, a hurka kötözött végét, s ha őszi sétánk idején találtunk napraforgót, akkor azt is, tányérostul, de – emlékeim szerint – mindig volt valami csipegetnivalójuk a madaraknak. Ha más nem, akkor az udvaron kapirgáló, a háziak által etetett tyúkok kosztjából lopkodtak, itatójából ittak. Aztán kollégium; itt semmi, aztán az első önálló lakás, T.-on, aminek az ablakpárkányára tálcára raktam a nekik tetsző maradékot, almát…
Tarcsán már módszeresen etettem őket. Könnyű dolgom volt, mert a falu szélén laktunk, mögöttünk a temető, azon túl meg gyümölcsösök, szőlők, erdős-ligetes területek.Sok madár volt. Részint az ablakunkkal szemben lévő nyárfa törzsére raktunk valamilyen etetőt, részint meg az ablakpárkányra, illetve a falra erősített műanyag flaskából tudtak csipegetni. Később M. egy csodaszép házikót is ügyeskedett nekik, üvegből volt az egyik oldala, hogy a madarak is lássák, mi van benne, a másik fele meg az ablaküveghez támaszkodott, hogy mi is lássuk őket. A piacon mindig kaptam napraforgót, kölest, cirokmagot; volt dió; no meg a hentesnél – ha elmentem – akadt zsírszalonna, faggyú is. Élveztük, hogy páholyból lehetett nézni a nagy sürgés-forgást. A nyárfához harkály, zöldküllő is elvetődött, az abalkpárkányra meg rendszeresen jött egy? meggyvágó. Furcsa, de inkább őt zavarták el, és – meglepő módon – legharciasabban a legkisebb, a kékcinke védte mindennapi falatocskáit; a meggyvágó meg egy darabig tűrte, tűrte, aztán inkább továbbállt. A fa tövéhez itatót is tettem, de nem vagyok biztos, ezzel néha nem a macskák jártak- e jól.
Aztán Pestre költözünk, egy paneles lakótelep 4. emeletére. Azt nem tudom, mennyivel később, de azért itt is meg-megjelentek a kosztosok, noha -új épületek lévén- nem nagyon voltak körülöttünk fák. Az elültetett bokrokat, süvölvény fácskákat használták támaszpontnak. Most a fiam eteti őket, böcsületére mondva, rendületlenül, mert állandó harcot vív a galambokkal. Azóta eltelt harmincvalahány év, és a fák is megnőttek, beárnyékolják az erkélyt, és lehetőséget adnak a kosztosoknak, akik ágról-ágra röppenve cserkészhetik be az etetőt-itatót.
Aztán jött ez a mostani ház, családi házakkal körülvéve, a kertünk végében akkor még legelővel. Macska közel, távol egy sem… Itató a kertben egy tuskóra tett cserépalátét, etető a kerítésre aggatott cinkegolyó, no meg a jól bevált, újrahasznosított műanyag flaskákl. Aztán – elsőként Andi jóvoltából – dekoratív, cserépből készült etető is került. Mikor kiderült ez a mániám, kaptam én biz’ ajándékba nádtetős házikót, az MME-ből származó dróthálósat, kókuszdió gömböt; szebbnél szebb alkalmatosságokat. A legkedvesebb mégis az unokám készítette házikó, leginkább ez meg a dróthálós vált be.
Hogy kik jönnek? Többségében- most már- verebek, inkább házi, mint mezeiek (NAGYON szeretem őket!); cinkék, szén-és kékcinkék, egyszer-egyszer őszapó is elvetődik erre; néha jött/jön a vörösbegy, a zöldike, stiglicek is meg-megjelennek tavasz felé. Persze, a gerlék is ide járnak, szedegetik a verebek kifötörte nagokat – az etetőhöz nem tudnak hozzáférni – és isznak. Nagyon kell nekik is, a többieknek is az itató; abból – ha kell, a jeget is feltörve – isznak, és bármilyen furcsa, fürödnek is még a leghidegebb télen is.
A verebek elég nagy kupit csinálnak, kikotorják a magokat, beülnek az etető közepébe, de… én imádom őket. A cinkék tisztelettudóan bizonságosabb helyre viszik, ott az ágakhoz szorítva hántják ki a szotyit. A héját… ŐK nem köpködik szanaszét, csak leejtik. 
Szóval – zajlik az élet. Etessétek Ti is őket! Etessétek, amíg lehet, amíg vannak. És úgy tűnik, ha kitartóak vagytok,és kínáljátok őket, előbb-utóbb megjelennek akár az ablakpárkányon is, a legváratlanabb helyen is. Itt van egy-két ötlet, miből is lehet etetni, de ha a magokat egy kis maradék zsiradékkal kevered össze, úgy töltöd az üvegbe, félbevágott flaskába, akkor nem is szemetelnek. Hogy mivel etesd? Cinkegolyóval, NAPRAFORGÓVAL, (ez családi házban ajánlatos) dió- mandulamorzsalékkal – úgyis jön a bejglizős időszak – és http://xn--ht-mia.az/ üzletekben kapható madáreleséggel. De a főtt étel maradékait is lehet kínálni (leveszöldség, krumpli), a levesben főtt csontokról is lecsipegették a maradványokat… . Az erkélyen meg az itató is elfér, meg is leshetitek őket. Csak óvatosan, mert ők is nagyon figyelnek!
Galéria
