Aggyisten! Akkor folytatom. Aki akar, jöjjön velem. Ez itten egy virágpók/karolópók. Csodás teremtés, teremtések! Pontosabban ezek a karolópókok, virágpókok fantasztikus jószágok. Némelyikük olyan, mint a vaníliafagylalt, a másik meg üde zöld, mint a zsenge borsó. Van, amelyiken bordó-piros minták húzódnak, van, amelyik olyan fehér, mint a jázmin vagy a rózsa bimbója. Ne mondjátok, hogy pfúj! Akit erre késztetnének a képek, azok meg abba is hagyhatják az olvasást.
Szóval: Anyunak köszönhető, minden állattal – a svábbogarat kivéve – jó viszonyt építettem ki. Anyu majd mindegyiket kézbe fogta vagy a kezére terelte, megnézegettük őket, elmondta, melyik mit eszik, hol él, hogy milyen izgalmakat rejtegetnek, miről árulkodik a formájuk stb.. Talán az ilyen kicsi élőlényekkel kezdte, mint ez a pók, ezt már nem tudom. De azt tudom, hogy a példáján nevelkedve mindig volt időm arra, hogy meglessem, hogy a pókok hogyan is állnak lesben, hogyan várják tárt karokkal, mozdulatlanul valamilyen mozgó lény megjelenését legyen az légy, méhecske vagy bármi… ehető. Akkor aztán ügyesen átkarolják, és beindul a természet körforgása. Ha megzavartam őket, akkor percekig várták mozdulatlanul a vész elmúltát. És ha ott tartottam a kezem, egy idő múlva át is másztak rá. Izgalmas, hirtelen mozdulataikon gyakran derültem. Hálót nem szőnek, állítólag csak kipányvázzák magukat, de ezt még nem láttam. Kicsik, és jól álcázzák magukat, gyakran a virág alján-szélén leskelődnek, azért nem lehet észrevenni őket.
Ott, a Sallai utcában volt egy fészer, alatta egy disznóól, annak a tetejét meg deszkákkal fedték be, ez pedig tele volt rakva mindenféle gerendával, léccel. Remek hely pókoknak. Keresztespókok tanyáztak itt, meglehetősen nagy számban. Aszongya a Wiki, hogy ők a főpókok alrendjébe tartoznak. Hmm. Nem is tudtam. De talán megérezhettem valamit előkelő származásukból, mert mindig nagy tisztelettel bántam velük. Órákon át néztem, hogyan kötik/szövik a hálót, hogyan várják a legyeket. Egy idő után, mivel Anyu megtanított legyet fogni, már én vittem nekik az eleséget. Komoly kísérletek után találtam meg az arany középutat: ha harcképtelenné tettem a legyet, akkor méla undorral fordultak el tőle, ha meg túl eleven volt, akkor kiszakította a hálót, és elrepült. Ha minden jól ment, akkor döbbenetes látvány volt, milyen gyorsasággal pólyázták be, raktározták el áldozati állataimat. Nem féltem tőlük, tudtam, nem csípnek, engem legalábbis nem bántottak. Talán méltányolták, hogy mennyire tiszteltem őket. De az is lehet, hogy engesztelő áldozataimnak köszönhettem. Meglehetősen nagy példányok is akadtak köztük, Nem is mertem őket letegezni!
Most a többiekről, a kaszáspókról, a darázspókról, a szongáriai cselőpókról, a zugpókokról nem mesélek, azt sem mondom el, hogy melyiküktől tartok, de arról sem ejtek szót, hogy a természet minő csodája a pókháló ( már el is lesték a titkát és mesterségesen is gyártják (ejtőernyő, golyóálló mellény stb.), csak szövőtudományukról mesélnék el egy mondát.
Arakhné az egyik görög városállam hercegnője volt, aki csodásan tudott a fonalakkal bánni. Szövései, hímzései még a nimfákat is elkápráztatták, azt hirdették, hogy magától Pallasz Athénétől, Zeusz lányától, a bölcsesség, a jog, a mesterségek stb. istennőjétől tanulta. Arakhnénak aztán egy idő után a fejébe szállt a sok dicséret, és versenyre hívta magát az istennőt. Na, ezt nem kellett volna! Athéné -aki maga is hiú volt egy kicsinyég- vállalta a megmérettetést.. És, lássatok csodát, a földi halandó olyan gyönyörűséges kelmét szőtt Zeusz kalandjairól, hogy Athéné a teljesítményét ugyan elismerte, de az atyja iránti indiszkréciója miatt -és talán dühében, netán féltékenységében? – széttépte a lány kárpitját.
Arakhné … erre felakasztotta magát. Pallasz Athéné -nem véletlen volt a bölcsesség istennője is- a szóbeszédet megelőzendő, de talán lelkiismerete sugallatára életre keltette a leányt. Pókként.
Arakhné most éjjel-nappal szőhet, és mi, emberek azóta is csodálhatjuk szövőtudományát.
Ja! Pallasz Athéné szent állata a bagoly … 
Lásd az utolsó képet.
Klári! Nem adnál egy-két képet a csodás pókhálóidból?
Galéria
