Aggyisten! Nem is tudom, hol kezdjem… (bár azt sem tudom, hol fejezem majd be…) Úgy tűnik, mintha időtlen idők óta ilyen „dunnábabújtfönnamagas” idő lenne. Olyan köd, ami az ember göncei alá bújik; olyan, mint amit József Attila írt a Holt vidékben. Ha kinézek az ablakon:
” Kövér homály, zsíros, csendes;
lapos lapály, kerek, rendes.”
Igaz, itt nincs tó, mint nála, csak a rét talajvize fagyott be, de könnyű hozzáképzelni a tavat, a rajta kotyogó csónakot. Hallgatom a rádiót, és azon gondolkodom, hogy is lesz …mondjuk 600 év múlva. Hogy változik át a világ? Lesznek-e könyvek? Lesznek-e versek? Ha igen, vajh’ milyenek lesznek.
Nem is tudom, hol kezdjem… részletei…