Aggyisten! Szóval a négylábúaknál tartottam…
„Rokon vagy nem rokon?! Rókabéka vagy békaróka…”
Azt hiszem, nem is volt gyerekkora annak, aki nem ismeri a Vukot. De ha gyerekkorában nem is, de szülőként, remélem találkozott vele mindenki. De most nem a szőrös, hanem a csupasz négylábúról írok. Ha úgy gondolod, hogy fúúúj, akkor ne is olvass tovább.
Rókabéka részletei…Aggyisten! Akkor folytatom. Aki akar, jöjjön velem. Ez itten egy virágpók/karolópók. Csodás teremtés, teremtések! Pontosabban ezek a karolópókok, virágpókok fantasztikus jószágok. Némelyikük olyan, mint a vaníliafagylalt, a másik meg üde zöld, mint a zsenge borsó. Van, amelyiken bordó-piros minták húzódnak, van, amelyik olyan fehér, mint a jázmin vagy a rózsa bimbója. Ne mondjátok, hogy pfúj! Akit erre késztetnének a képek, azok meg abba is hagyhatják az olvasást.
Virágpók részletei…Aggyisten! Már 600 éve… Anyuval együtt, ott, a mohácsi házban az egyetlen normális ablakunkkal szemben, az udvar túloldalán lévő szilva-és barackfára lógattuk ki a kapott zsírszalonna kicsi részét, a hurka kötözött végét, s ha őszi sétánk idején találtunk napraforgót, akkor azt is, tányérostul, de – emlékeim szerint – mindig volt valami csipegetnivalójuk a madaraknak. Ha más nem, akkor az udvaron kapirgáló, a háziak által etetett tyúkok kosztjából lopkodtak, itatójából ittak. Aztán kollégium; itt semmi, aztán az első önálló lakás, T.-on, aminek az ablakpárkányára tálcára raktam a nekik tetsző maradékot, almát…
Madárház részletei…Aggyisten! Ez a kép Kisbéren készült, 5 éve. Akkor is, most is azon töröm a fejem, miért szomorú ez a gyönyörű ló. Hová vágyik? Röviddel a kép készítése előtt vezették be az istállóba, akkor vidáman nyerítve üdvözölte a többieket, akik „vissza is köszöntek” neki. Magától ment a helyére, és jóízűen ropogtatta a gondozójától kapott zabot. Az le is csutakolta, meg is szeretgette; miközben a ló engem szemlélt. Tekintetében a kíváncsiság megértéssel párosult.És miközben fényképeztem, megint Szilvásvárad jutott eszembe.
Nyihahák és jehuk részletei…
