Aggyisten! Akkor folytatom. Aki akar, jöjjön velem. Ez itten egy virágpók/karolópók. Csodás teremtés, teremtések! Pontosabban ezek a karolópókok, virágpókok fantasztikus jószágok. Némelyikük olyan, mint a vaníliafagylalt, a másik meg üde zöld, mint a zsenge borsó. Van, amelyiken bordó-piros minták húzódnak, van, amelyik olyan fehér, mint a jázmin vagy a rózsa bimbója. Ne mondjátok, hogy pfúj! Akit erre késztetnének a képek, azok meg abba is hagyhatják az olvasást.
Virágpók részletei…Kategória: emlékek
600 éve
Aggyisten! 600 éve, ahogy Anyu elmesélte, amikor jelentkeztek a szülési fájások, a decsi bábaasszony egy szekeret párnázott ki jól megtömött dunyhákkal, és a rázkódástól kímélendő, oda fektette be őt. (Sz. szerint nem nagy sikerrel…) A könnyű járású „hintó” hivatalos úton volt, hisz az aratás-cséplés idején szükség volt rá. Így maradt a szekér, és így szekereztek be a tűző napon Szekszárdra, a kórházba.
600 éve részletei…
Kalinka
Aggyisten! Sok minden jár az ember fejében, az biztos…Néha csak úgy bambul, bámul maga elé, és maga sem tudja, valójában miket gondol, néha meg mint a szikrák, pattognak a gondolatai. De van, hogy képek villannak be, azonosítatlanok vagy hangulatok, amelyekről már nem is tudja, honnan bukkantak elő. Most tudom. Juli oldalán találtam egy videót, az orosz Kalinka együttes gyerekei táncolják – mi mást – a Kalinkát. És megint mellbe vágott a gyerekkorom. Így visszagondolva talán a leginkább meghatározó élményem a lelkesedés volt. Mindenért mindig lelkesedtem. Ebben alapvetően Anyu volt a „bűnös”, mert vele fedeztem fel, ő fedeztette fel velem, velünk a világot. Hogy rácsodálkozhattam mindenre, az „miatta” van. Persze tudom, hogy a gyerekek alapvetően arra születnek, hogy lelkesek legyenek, hogy fölfedezzenek.
Kalinka részletei…
Madárház
Aggyisten! Már 600 éve… Anyuval együtt, ott, a mohácsi házban az egyetlen normális ablakunkkal szemben, az udvar túloldalán lévő szilva-és barackfára lógattuk ki a kapott zsírszalonna kicsi részét, a hurka kötözött végét, s ha őszi sétánk idején találtunk napraforgót, akkor azt is, tányérostul, de – emlékeim szerint – mindig volt valami csipegetnivalójuk a madaraknak. Ha más nem, akkor az udvaron kapirgáló, a háziak által etetett tyúkok kosztjából lopkodtak, itatójából ittak. Aztán kollégium; itt semmi, aztán az első önálló lakás, T.-on, aminek az ablakpárkányára tálcára raktam a nekik tetsző maradékot, almát…
Madárház részletei…